1. lenti helyre jár. lejár a büfébe. | délre v. vidékre jár. gyakran lejár falura.

2. <alkatrész> levehető, ill. könnyen leválik. lejár a teteje.

3. ts járással letapos v. elkoptat. ▸ térdig lejárja a lábát

4. ts ritk <utat, távolságot> járva megtesz. lejárta a napi útját.

5. ts biz gyomra telítettségét járkálással megszünteti. lejárja az ebédet.

6. ts nép <malom> megőröl valamit.

7. <felhúzott szerkezet> a mozgatóerő megszűntével megáll. lejárt a lemezjátszó.

8. < (megszabott) idő(tartam) > végére ér, letelik. lejár a munkaidő. | valami érvényességének, valaki megbízatásának ideje letelik. lejárt az útlevelem. | időszerűtlenné válva elmúlik. lejár valaminek a divatja. | (alanytalan) ▸ valakinek, valaminek lejár a szájhősöknek lejárt. | ts ▸ lejárja magát

1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a comb és az alsó lábszár közötti ízület. ▸ térdet hajt | ennek a lábon elöl kidomborodó felszíne. ▸ térden ▸ térden csúszik valaki előtt ▸ térdig gázol a vérben ▸ térdig lejárja a lábát ▸ térdre! ▸ térdre borul ▸ térdre kényszerít valakit

2. ülő ember combjának e fölötti része. a kisgyerek az apja térdén lovagol.

3. nadrágon a térdet fedő rész. ▸ az ángyod a keresztanyád a nagyanyád térde kalácsa!

[ tör ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].